Prológus.

1994.augusztus.24


"Anyáék rohannak a kórházba,ugyanis úgy döntöttem,hogy már nem szándékozom többet anya pocakjában lenni.Megakarom ismerni a szüleimet,világot.Azt kihagytam,hogy nem egyedül voltam.Még egy leányzó pihent anya hasában 9 hónapig,de ezt az orvosok nem "fedezték" fel,mert mindig eltakartam őt.Követnek el néha kisebb-nagyobb hibákat. Hát majd megtudják. Azt hiszem én leszek a legjobb testvér a világon. Nagy nehezen,de megszülettem. Az orvos csodálkozva figyelte,hogy anyának még mindig nagy fájdalmai vannak. Nem sokkal később elő bukkant az én kicsi hugicám. Nagyon meglepődtek a szüleim,de mérhetetlenül boldogok voltak. 2-3 nap múlva haza engedtek minket. Azt hiszem,hogy nem fognak elfelejteni minket azok,akik ott voltak ezen a fontos életeseményen."


1998.szeptember 1


"Telnek-múlnak az évek és már ott tartunk,hogy 4 évesek vagyunk és most készülünk az első óvodai napunkra. Szinte teljesen összevagyunk nőve. Mindig egyforma ruhákat viselünk,így egyáltalán nem tudnak minket megkülönböztetni,kivéve anyáék. Izgatottan vettük fel a piros-pöttyös cipőnket és vártuk anyut és apu,hogy együtt induljunk el. Beraktak minket az autóba,öveinket bekötötték és máris az ovi felé tartottunk. A kocsink leállt,kivettek minket onnan,mire én egyből megfogtam tesóm kezét és úgy mentünk be. Az óvó néni nagyon kedvesen köszöntött minket,majd bevezetett minket oda,ahol a többi velünk egyidős lányok és fiúk játszottak. Minden szempár ránk szegődött és felénk kezdtek futni. A szüleink elbúcsúztak tőlünk és dolgozni indultak. A sarokban egy síró kisfiút pillantottam meg. Odamentem hozzá. Megtudtan tőle,hogy nagyon hiányzik neki az anyukája. Próbáltam megvígasztalni,ami részben sikerült is. Nagyon összebarátkoztunk. Beszélgetésünk során,ha ez nevezhető beszélgetésnek 4 éves korban,megtudtam a nevét. Harry-nek hívták. Gyönyörű szép zöld szemei voltak és szőkésbarna haja. Teljesen megfeledkeztem a hugomról. Odaszaladtam hozzá magára hagyva Harryt. Szerintem nem lesz semmi gond itt. Mindenki szereti egymást és ez nagyon jó. Az óvó néni felénk kezdett sétálni,megfogta a kezünket és a folyosóra vezetett minket,ahol apáék ott álltak nagy mosollyal az arcukon. A kelleténél hamarabv jöttek,igaz a mai nap,amolyan szoktató volt. Szegény Harry megint elkezdett sírni,megsajnáltam és odamentem hozzá,hogy elköszönjek tőle és mondtam neki,hogy nemsokára ő is otthon lesz. A többiektől is elköszöntem és hazamentünk.
Annyira eltelt az idő,hogy ez az utolsó napunk az oviban,mert iskolába fogunk járni."


2000. szeptember. 5


"Elfoglaltuk a helyünket az iskolapadban. Szokásosan megint a testvérem mellett ültem. Mögöttem pedig a legjobb fiú barátom Harry foglalt helyet és azt hiszem egy Patrick mellett. Jó osztályom van,mert itt nincs olyan,hogy ki menő és ki stréber."


2008.


"Ez egy olyan év,amire nem szívesen ismételnék meg. Persze volt rengeteg jó pillanat,amit soha nem felejtek el. Ez az év azt jelenti,hogy útjaink ketté válnak Harry-vel és kevesebb időt fogunk együtt tölteni. Most minden időnket egymásra fordítjuk. Sokan azt hiszik,hogy több van köztünk,mint barátság,de ez nem igaz. 10 éve ismerem és még soha nem éreztem többet iránta és ő se. Bár 12éves korunkban Harry megcsókolt,mert ő úgy gondolta,hogy az első csókját tőlem szeretné,de nem volt több."


2009. december


" Harry-vel már hetek óta nem beszéltem. Én hívtam,de nem vette fel vagy éppen nem ért rá. Úgy voltam vele,hogy majd ha hiányzok neki,akkor keres,de nem tette. Ennyit ér neki 10 évnyi barátság."


2010. július

"Egy unalmas júliusi napon kapcsolgattam a TV-t,majd az X-Factort kezdtem el nézni. A színpadon állók között számomra egy ismerős fiún akadt meg a szemem. Volt egy sejtésem,hogy ki az,de nem voltam benne biztos. Rá nemsokkal később meghallottam azt a bizonyos nevet,pedig bíztam benne,hogy nem ő lesz. Teljesen lefagytam. Persze örültem,hogy tovább jutott,de még nagyobb sztár lesz,lányok milliói lesznek oda érte és mindenhol ott lesznek,egy perc nyugta se lesz. Elfog szállni magától és akkor már a létezésemet is elfelejti."

Hayden és Talita Turner

Napjainkban...