Chapter 1.

Harry most már 18 éves és van egy fiú bandája a One Direction. Az X-Factorban 3.helyezést érték el. Egyszer-kétszer beszéltünk telefonon,gratuláltam is nekik. A héten megbeszéltük,hogy szakítunk időt egymásra és holnap találkozunk. Persze ez nem rajtam múlik,mert én mindig ráérek. Talita jött le lépcsőn és eléggé ki volt öltözve.

- Hova lesz a menet szépségem? -mondtam.
- Hát..tudod van a suliban az a fiú,akiről már sokat meséltem,Joe Brunker. Szóval tegnap elhívott randizni.
- Mikor találkoztok?-érdekelt,mégis csak a tesómról van szó. Ekkor megcsörrent a telefonom egy ismeretlen számról.
- Hello,itt Hayden Turner.
- Szia,Harry vagyok! Csak annyit szeretnék mondani,hogy nagyon sajnálom,de nem jön össze a holnap. - egy világ omlott össze bennem. Próbáltam a sírást visszatartani,de nem ment.
- Tudtam,tudtam hogy megint ez lesz. Nekem ebből elegem van! Van fogalmad arról,hogy mióta vártam a holnapi napra? 4 éve nem láttalak. Ég veled! - nem hagytam,hogy bármit is mondjon,az csak rosszabb lenne.
- Csak nem felültetett?
- De, és már nagyon elegem van. - nem bírtam visszatartani,sírni kezdtem.
-Akarod,hogy itthon maradjak veled?- Ezért szeretem én őt.Mindig kitartunk egymás mellett,soha nem hagyjuk cserben a másikat.De nem ronthatom el a randiját,már nagyon régóta tetszik neki Joe.
- Nem! Ezt szigorúan megtiltom!Menj el,érezd jól magad.
- Szeretlek Hayden! - ölelt meg,amit viszonoztam,majd felállt a kanapéról és elment felvenni a cipőjét.
- Hé, én is! - kabáltam utánna. - Jó szórakozást!

Puszit küldött és kilépett az ajtón. Sokáig néztem a nagy semmibe,mikor elhatároztam,hogy elmegyek sétálni a kedvenc helyemre.Gyorsan felkaptam egy kényelmes cipőt,a kulcsomat a zsebembe raktam a telefonommal együtt.Egy elég gazdag utcában laktunk és biztonságos is volt.Volt itt kialakítva egy park,ami tiszta volt és tele volt szép virágokkal.A házunktól nem volt messze,így hamar oda értem és helyet foglaltam az egyik padon.Hangos nevetésekre lettem figyelmes és azt hittem,hogy rosszul látok.Harryt láttam egy lánnyal,azzal a lánnyal,aki a középiskolás éveimet akarja tönkre tenni sikertelenül.Ez az utolsó évünk. Nagyon mérges lettem,de nem arra,hogy Victoria-val van,hanem hogy rám nem volt ideje,rá meg van. Annyi harag volt bennem,hogy nem bírtam ki,hogy ne menjek oda hozzájuk és olvassak be Harry-nek. Feléjük indultam,észre is vettek.Harry tátott szájjal nézett rám,miközben Vic csak lenézően nézett engem.

- Harry elegem van a kifogásaidból! Rám nincs időd,erre a tyúkra meg van,aki próbálja megkeseríteni a mindennapjaimat! Nem akarlak látni többet. - és most se voltam kíváncsi a válaszára,hülye kifogásaira. Rohantam ahogy csak tudtam,és már csak annyit hallottam,hogy Harry utánam kiabál. Idézem: "Hayden várj! Beszéljük meg kérlek!

Egy hangos zajra lettem figyelmes,és láttam,hogy két autó összeütközött miattam,mert annyira figyelmetlen voltam és nem néztem szét,ők pedig próbáltak kikerülni engem és ők szenvedtek kárt. Ijedtemben elszaladtam,amerre csak láttam.Későre jár,anyáék már biztosan aggódnak,így hazamentem. Nehezen megtaláltam a kulcsomat és beléptem a hatalmas nappaliba,ahol csend uralkodott. Úgy néz ki nincs itthon senki. Jobb is,összeszedem magam,mintha mi sem történt volna. Vettem egy forró fürdőt, a világot kizártam magam körül,de a telefonom állandóan csörgött. Biztos Harry,szerencsére nem tudja hol lakok,mert mielőtt a kapcsolatunk megszakadt elköltöztünk egy nagyobb házba.

Talita szemszöge

Épp hazafelé tartottam mikor valaki a Hayden nevet kezdte el kiabálni. Megfordultam és Harry állt velem szembe.

- Úgy örülök,hogy nincs semmi bajod. Kérlek ne haragudj rám. - ölelt meg,de én eltoltam magamtól.
- El kell,hogy szomorítsalak,de nem Hayden vagyok,hanem Talita.
- Úristen rémesen egyformák vagytok. - lepődött meg,de nem vártam tőle mást.
- Mivel ikrek vagyunk. - nevettem fel. - Várj,hogy érted,hogy nincs semmii baja Hayden-nek?

Itt elmesélt szóról szóra mindent. Nagyon örülök,hogy nincs semmi baja. Azt hiszem anyáéknak nem kéne szólni,majd elmondja ha akarja.

- Ne haragudj,de nekem már haza kéne mennem.
- Haza kísérlek. - végülis nem lesz belőle probléma.
- Jól van.

Pár utcányira voltunk a házunktól. Mikor meglátta a házat tátva maradt a szája.

- Csukd be a szád még a végén belerepül a légy! - nevettem fel ismét. - Ha már voltál ilyen kedves és hazakísértél bejössz meginni valamit?
- Részemről oké,de Hayden..
- Így legalább megtudjátok beszélni a dolgokat.

Beléptünk a házba,levettük a cipőinket.

- Hayden!! Megjöttem. Lejönnél egy kicsit?
- Rohanok! - nem hallatszott a hangján,hogy történt is volna valami. Ő jól tudja álcázni és keménynek mutatni magát,de legbelül egy törékeny lány.
Hallottam,hogy nyitódik az ajtó és elindul a lépcső felé,de csak félig jött le,mert meglátta Harry-t.

- Mit keres itt? Azonnal menjen innen! - kiabált.
- Ne csináld már. Próbáljátok megbeszélni. - szerintem megse hallotta,mert visszament a szobájába.
- Azt hiszem én felmegyek,nem érdekel mit mond. - magyarázott Harry,hangja feszült volt.

 Harry szemszöge

Tényleg nem érdekel mit fog mondani. Nagyon sajnálom,hogy a kapcsolatunk így megromlott. Emlékszem,hogy az első csókomat tőle kaptam. Azt éreztem,hogy én már többet érzek,mint barátság,de ő tisztán elmondta,hogy neki nem jelentett semmit és maradjunk továbbra is barátok. Ezután nemsokkal jelentkeztem az X-Factorba, akkor a kapcsolatunk véglegesen megszakadt egy időre és most tt tartunk,hogy hozzám se szól vagy el küld a fenébe. Talán még most is többet érzek,de még magamnak se merem bevallani. Felmentem a lépcsőn miután Talita megmondta melyik az ő szobája. Azért remélem nem haragszik a testvérére,hisz ő csak jót akar. Sose veszekedtek amióta ismerem őket. Na mindegy.. vagyis nem,de. Bekopogtam az ajtón válaszra várva,hogy bemehetek,de nem kaptam. Ismét próbálkoztam és már azon gondolkoztam,hogy rátöröm az ajtót,de végül kinyitotta és mintha tudta volna,hogy én jövök fel. Ami meglepett,hogy nem csapta rám az ajtót,hanem beengedett.

- Figyelj,én nem akartalak megbántani. Bárcsak visszatekerném az idő,oda ahol ennyire megromlott a kapcsolatunk. - remegtem.
- Ezt már nem lehet. Ami történt, az megtörtént. Nincs miről beszélni vagyis van bőven,de én nem akarok. - hangja nyugodt volt,fejét viszont lehajtotta.

Nem bírtam,felemeltem a fejét, a haját kisepertem az arcából és megcsókoltam. Először viszonozta,majd elhúzódott.

- Sajnálom,én csak.. - nem tudtam befejezni a mondatot,mert ajkait újra az enyémekre tapasztotta.