Hayden szemszöge
Harry megcsókolt,elhúzódtam tőle,de valami arra késztetett,hogy csókoljam meg. Miután elváltak ajkaink nem tudtam mit mondani neki vagy mégis.
Hayden szemszöge
- Ennek nem kellett volna megtörténnie. Mi csak barátok vagyunk és én nem szeretnék tőled semmit... -hazudtam és a mosoly az arcáról eltűnt. - Egyenlőőőre. - húztam meg a szót. Egy pici mosolyt eresztett.
- Akkor ezek szerint van még esélyem? Egyébként valamit el kell mondanom.
- Van,hallgatlak.
- Emlékszel még az első csókunkra? Valószínűleg igen. Én már akkor többet éreztem,de te a csók után kijelentetted,hogy számodra nem jelentett semmit,de nekem nagyon is sokat. Nem mertem ezek után bevallani,hogy mit érzek. Ez az elmúlt 6-7 évben semmit nem változott. Persze voltak barátnőim,de őket nem úgy szerettem,ahogy Téged. Nem tudom erre mit fogsz mondani,de lehet,hogy jobb lenne,ha semmit,az csak jobban fájna. - hát erre tényleg nem számítottam. Soha nem vettem észre,talán a csókunknál.
- Azaz igazság,hogy erre nem tudok mit mondani,pedig tudod,hogy nagy a szám és mindenről van véleményem. Jobbnak látom,ha gondolkozok az egészen és 1-2 napig nem látjuk egymást. Sajnálom. - felállt az ágyamról és kiment a szobámból,még el se köszönt.
Lehet,hogy megbántottam,de jelen pillanatban ezt láttam helyesnek,időre van szükségem. Amikor szomorú voltam mindig a kis macim nyugtatott meg,amit még Harrytől kaptam. Most se volt másképp,de valahogy a maci is ellenem fordult. Bekapcsoltam a More Than This-t,imádtam ezt a számukat,nagyon közel áll a szívemhez. Ahogy meghallottam Harry hangját milliónyi erzés kavargott bennen, ekkor majdnem mindent eldöntöttem. Szeretem. Nagyon,nagyon szeretem,de most,hogy ő híressé vált elég nehéz,ha nem lenbe az most ebben a percben rohannék hozzá. Rengeteget utaznak és nehéz lenne megoldani a találkozásokat. Tudom,hogy vannak szabad napjaik,de azt is a családjával fogja tölteni,még ha velem is egy kis időt,akkor nem igazán mehetnénk sehova,mert mindenhol ott vannak a papparazzik. Most nagy szükségem van Talitara,döntésképtelen vagyok. Ki keltem az ágyamból és le mentem hozzá. Ott ült a kanapén és a TV-t nézte,de mikor meglátott kikapcsolta. Látta rajtam,hogy baj van.
- Mi történt? Harry idegesen ment el.
- Megcsókoltuk egymás,utána mondtam neki,hogy én nem akarok tőle többet egyenlőre,majd bevallotta,hogy már régóta többet érez,de nem merte elmondani,mert az első csókunknál azt mondtam,hogy nem jelentett semmit. - ő figyelmesen végig hallgatott,mint mindigés csak ennyit mondott...
- Figyelj,én mindenről tudtam,de megkért,hogy ne mondjam el. - micsoda? Ő végig tudta?
- Akkor is el kellett volna mondanod,de már mindegy.Nem tudom mit tegyek.Szeretem.
- Mond meg neki! Hisz már úgy is tudod,hogy szeret.
- Igen,de ő mindig utazgat stb. és ez nekem nem lenne jó,szörnyen hiányozna.
- Az Isten szerelméért Hayden, mond meg neki,hogy mit érzel és majd eldől,hogy mi lesz. - fakadt ki Talita. Soha nem volt ilyen,de jó hogy így beszélt velem,teljesen igaza van.
Annyi minden kavarog benne. Elmélkedésemet a telefonom jelzése zavarta meg miszerint üzenetem érkezett. Szívem hevesen kezdett el verni. Mi van,ha Harry írt,hogy többe nem akar látni.
"Kicsim! Ugye nem felejtetted el,hogy holnap lesz az utolsó válogatás? Reggel 9-re ott kell lenned.
Puszi Anya!"
Úristen,teljesen kiment a fejemből. Ezt a részletet kihagytam. Jelentkeztem egy film válogatásra ahol a főszereplő lány ért folyik a "harc". Minden álmom ez a szerep. Azt még nem mondták el,hogy milyen film,hol és mikor forgatják és kik szerepelnek majd benne. Csak annyit tudok,hogy nagy esélyem van a nyerésre. Megérte annyit színjátszóra járni. Talita nem szereti az ilyeneket. Ez az egyik amiben különbözünk.
Már elég későre jár,ezért felmentem a szobámba. Kezembe kaptam egy fehérneműmet és a fürdőszobámba mentem. Engedtem egy jó forró vizet. Levetkőztem,hajamat felkötöttem. Nagyon jól esett ez a meleg fürdő. Kb. 20 perc múlva kimásztam a pizsimet kivettem a szekrényből és felvettem. Megfogtam a fogkefémet nyomtam rá fogkrémet és súrólni kezdtem a fogaimat. 5 perc után meguntam és öblítettem. Hajamat kiengedtem,szépen kifésültem és egyenesen az ágyamba mentem. Az ébresztőmet beállítottam fél 8-ra. Biztos,ami biztos. Viszonylag gyorsan elaludtam,valószínűleg a mai történtek miatt.
2012. május 30., szerda
2012. május 27., vasárnap
Chapter 1.
Harry most már 18 éves és van egy fiú bandája a One Direction. Az X-Factorban 3.helyezést érték el. Egyszer-kétszer beszéltünk telefonon,gratuláltam is nekik. A héten megbeszéltük,hogy szakítunk időt egymásra és holnap találkozunk. Persze ez nem rajtam múlik,mert én mindig ráérek. Talita jött le lépcsőn és eléggé ki volt öltözve.
- Hova lesz a menet szépségem? -mondtam.
- Hát..tudod van a suliban az a fiú,akiről már sokat meséltem,Joe Brunker. Szóval tegnap elhívott randizni.
- Mikor találkoztok?-érdekelt,mégis csak a tesómról van szó. Ekkor megcsörrent a telefonom egy ismeretlen számról.
- Hello,itt Hayden Turner.
- Szia,Harry vagyok! Csak annyit szeretnék mondani,hogy nagyon sajnálom,de nem jön össze a holnap. - egy világ omlott össze bennem. Próbáltam a sírást visszatartani,de nem ment.
- Tudtam,tudtam hogy megint ez lesz. Nekem ebből elegem van! Van fogalmad arról,hogy mióta vártam a holnapi napra? 4 éve nem láttalak. Ég veled! - nem hagytam,hogy bármit is mondjon,az csak rosszabb lenne.
- Csak nem felültetett?
- De, és már nagyon elegem van. - nem bírtam visszatartani,sírni kezdtem.
-Akarod,hogy itthon maradjak veled?- Ezért szeretem én őt.Mindig kitartunk egymás mellett,soha nem hagyjuk cserben a másikat.De nem ronthatom el a randiját,már nagyon régóta tetszik neki Joe.
- Nem! Ezt szigorúan megtiltom!Menj el,érezd jól magad.
- Szeretlek Hayden! - ölelt meg,amit viszonoztam,majd felállt a kanapéról és elment felvenni a cipőjét.
- Hé, én is! - kabáltam utánna. - Jó szórakozást!
Puszit küldött és kilépett az ajtón. Sokáig néztem a nagy semmibe,mikor elhatároztam,hogy elmegyek sétálni a kedvenc helyemre.Gyorsan felkaptam egy kényelmes cipőt,a kulcsomat a zsebembe raktam a telefonommal együtt.Egy elég gazdag utcában laktunk és biztonságos is volt.Volt itt kialakítva egy park,ami tiszta volt és tele volt szép virágokkal.A házunktól nem volt messze,így hamar oda értem és helyet foglaltam az egyik padon.Hangos nevetésekre lettem figyelmes és azt hittem,hogy rosszul látok.Harryt láttam egy lánnyal,azzal a lánnyal,aki a középiskolás éveimet akarja tönkre tenni sikertelenül.Ez az utolsó évünk. Nagyon mérges lettem,de nem arra,hogy Victoria-val van,hanem hogy rám nem volt ideje,rá meg van. Annyi harag volt bennem,hogy nem bírtam ki,hogy ne menjek oda hozzájuk és olvassak be Harry-nek. Feléjük indultam,észre is vettek.Harry tátott szájjal nézett rám,miközben Vic csak lenézően nézett engem.
- Harry elegem van a kifogásaidból! Rám nincs időd,erre a tyúkra meg van,aki próbálja megkeseríteni a mindennapjaimat! Nem akarlak látni többet. - és most se voltam kíváncsi a válaszára,hülye kifogásaira. Rohantam ahogy csak tudtam,és már csak annyit hallottam,hogy Harry utánam kiabál. Idézem: "Hayden várj! Beszéljük meg kérlek!
Egy hangos zajra lettem figyelmes,és láttam,hogy két autó összeütközött miattam,mert annyira figyelmetlen voltam és nem néztem szét,ők pedig próbáltak kikerülni engem és ők szenvedtek kárt. Ijedtemben elszaladtam,amerre csak láttam.Későre jár,anyáék már biztosan aggódnak,így hazamentem. Nehezen megtaláltam a kulcsomat és beléptem a hatalmas nappaliba,ahol csend uralkodott. Úgy néz ki nincs itthon senki. Jobb is,összeszedem magam,mintha mi sem történt volna. Vettem egy forró fürdőt, a világot kizártam magam körül,de a telefonom állandóan csörgött. Biztos Harry,szerencsére nem tudja hol lakok,mert mielőtt a kapcsolatunk megszakadt elköltöztünk egy nagyobb házba.
Talita szemszöge
Épp hazafelé tartottam mikor valaki a Hayden nevet kezdte el kiabálni. Megfordultam és Harry állt velem szembe.
- Úgy örülök,hogy nincs semmi bajod. Kérlek ne haragudj rám. - ölelt meg,de én eltoltam magamtól.
- El kell,hogy szomorítsalak,de nem Hayden vagyok,hanem Talita.
- Úristen rémesen egyformák vagytok. - lepődött meg,de nem vártam tőle mást.
- Mivel ikrek vagyunk. - nevettem fel. - Várj,hogy érted,hogy nincs semmii baja Hayden-nek?
Itt elmesélt szóról szóra mindent. Nagyon örülök,hogy nincs semmi baja. Azt hiszem anyáéknak nem kéne szólni,majd elmondja ha akarja.
- Ne haragudj,de nekem már haza kéne mennem.
- Haza kísérlek. - végülis nem lesz belőle probléma.
- Jól van.
Pár utcányira voltunk a házunktól. Mikor meglátta a házat tátva maradt a szája.
- Csukd be a szád még a végén belerepül a légy! - nevettem fel ismét. - Ha már voltál ilyen kedves és hazakísértél bejössz meginni valamit?
- Részemről oké,de Hayden..
- Így legalább megtudjátok beszélni a dolgokat.
Beléptünk a házba,levettük a cipőinket.
- Hayden!! Megjöttem. Lejönnél egy kicsit?
- Rohanok! - nem hallatszott a hangján,hogy történt is volna valami. Ő jól tudja álcázni és keménynek mutatni magát,de legbelül egy törékeny lány.
Hallottam,hogy nyitódik az ajtó és elindul a lépcső felé,de csak félig jött le,mert meglátta Harry-t.
- Mit keres itt? Azonnal menjen innen! - kiabált.
- Ne csináld már. Próbáljátok megbeszélni. - szerintem megse hallotta,mert visszament a szobájába.
- Azt hiszem én felmegyek,nem érdekel mit mond. - magyarázott Harry,hangja feszült volt.
Harry szemszöge
Tényleg nem érdekel mit fog mondani. Nagyon sajnálom,hogy a kapcsolatunk így megromlott. Emlékszem,hogy az első csókomat tőle kaptam. Azt éreztem,hogy én már többet érzek,mint barátság,de ő tisztán elmondta,hogy neki nem jelentett semmit és maradjunk továbbra is barátok. Ezután nemsokkal jelentkeztem az X-Factorba, akkor a kapcsolatunk véglegesen megszakadt egy időre és most tt tartunk,hogy hozzám se szól vagy el küld a fenébe. Talán még most is többet érzek,de még magamnak se merem bevallani. Felmentem a lépcsőn miután Talita megmondta melyik az ő szobája. Azért remélem nem haragszik a testvérére,hisz ő csak jót akar. Sose veszekedtek amióta ismerem őket. Na mindegy.. vagyis nem,de. Bekopogtam az ajtón válaszra várva,hogy bemehetek,de nem kaptam. Ismét próbálkoztam és már azon gondolkoztam,hogy rátöröm az ajtót,de végül kinyitotta és mintha tudta volna,hogy én jövök fel. Ami meglepett,hogy nem csapta rám az ajtót,hanem beengedett.
- Figyelj,én nem akartalak megbántani. Bárcsak visszatekerném az idő,oda ahol ennyire megromlott a kapcsolatunk. - remegtem.
- Ezt már nem lehet. Ami történt, az megtörtént. Nincs miről beszélni vagyis van bőven,de én nem akarok. - hangja nyugodt volt,fejét viszont lehajtotta.
Nem bírtam,felemeltem a fejét, a haját kisepertem az arcából és megcsókoltam. Először viszonozta,majd elhúzódott.
- Sajnálom,én csak.. - nem tudtam befejezni a mondatot,mert ajkait újra az enyémekre tapasztotta.
- Hova lesz a menet szépségem? -mondtam.
- Hát..tudod van a suliban az a fiú,akiről már sokat meséltem,Joe Brunker. Szóval tegnap elhívott randizni.
- Mikor találkoztok?-érdekelt,mégis csak a tesómról van szó. Ekkor megcsörrent a telefonom egy ismeretlen számról.
- Hello,itt Hayden Turner.
- Szia,Harry vagyok! Csak annyit szeretnék mondani,hogy nagyon sajnálom,de nem jön össze a holnap. - egy világ omlott össze bennem. Próbáltam a sírást visszatartani,de nem ment.
- Tudtam,tudtam hogy megint ez lesz. Nekem ebből elegem van! Van fogalmad arról,hogy mióta vártam a holnapi napra? 4 éve nem láttalak. Ég veled! - nem hagytam,hogy bármit is mondjon,az csak rosszabb lenne.
- Csak nem felültetett?
- De, és már nagyon elegem van. - nem bírtam visszatartani,sírni kezdtem.
-Akarod,hogy itthon maradjak veled?- Ezért szeretem én őt.Mindig kitartunk egymás mellett,soha nem hagyjuk cserben a másikat.De nem ronthatom el a randiját,már nagyon régóta tetszik neki Joe.
- Nem! Ezt szigorúan megtiltom!Menj el,érezd jól magad.
- Szeretlek Hayden! - ölelt meg,amit viszonoztam,majd felállt a kanapéról és elment felvenni a cipőjét.
- Hé, én is! - kabáltam utánna. - Jó szórakozást!
Puszit küldött és kilépett az ajtón. Sokáig néztem a nagy semmibe,mikor elhatároztam,hogy elmegyek sétálni a kedvenc helyemre.Gyorsan felkaptam egy kényelmes cipőt,a kulcsomat a zsebembe raktam a telefonommal együtt.Egy elég gazdag utcában laktunk és biztonságos is volt.Volt itt kialakítva egy park,ami tiszta volt és tele volt szép virágokkal.A házunktól nem volt messze,így hamar oda értem és helyet foglaltam az egyik padon.Hangos nevetésekre lettem figyelmes és azt hittem,hogy rosszul látok.Harryt láttam egy lánnyal,azzal a lánnyal,aki a középiskolás éveimet akarja tönkre tenni sikertelenül.Ez az utolsó évünk. Nagyon mérges lettem,de nem arra,hogy Victoria-val van,hanem hogy rám nem volt ideje,rá meg van. Annyi harag volt bennem,hogy nem bírtam ki,hogy ne menjek oda hozzájuk és olvassak be Harry-nek. Feléjük indultam,észre is vettek.Harry tátott szájjal nézett rám,miközben Vic csak lenézően nézett engem.
- Harry elegem van a kifogásaidból! Rám nincs időd,erre a tyúkra meg van,aki próbálja megkeseríteni a mindennapjaimat! Nem akarlak látni többet. - és most se voltam kíváncsi a válaszára,hülye kifogásaira. Rohantam ahogy csak tudtam,és már csak annyit hallottam,hogy Harry utánam kiabál. Idézem: "Hayden várj! Beszéljük meg kérlek!
Egy hangos zajra lettem figyelmes,és láttam,hogy két autó összeütközött miattam,mert annyira figyelmetlen voltam és nem néztem szét,ők pedig próbáltak kikerülni engem és ők szenvedtek kárt. Ijedtemben elszaladtam,amerre csak láttam.Későre jár,anyáék már biztosan aggódnak,így hazamentem. Nehezen megtaláltam a kulcsomat és beléptem a hatalmas nappaliba,ahol csend uralkodott. Úgy néz ki nincs itthon senki. Jobb is,összeszedem magam,mintha mi sem történt volna. Vettem egy forró fürdőt, a világot kizártam magam körül,de a telefonom állandóan csörgött. Biztos Harry,szerencsére nem tudja hol lakok,mert mielőtt a kapcsolatunk megszakadt elköltöztünk egy nagyobb házba.
Talita szemszöge
Épp hazafelé tartottam mikor valaki a Hayden nevet kezdte el kiabálni. Megfordultam és Harry állt velem szembe.
- Úgy örülök,hogy nincs semmi bajod. Kérlek ne haragudj rám. - ölelt meg,de én eltoltam magamtól.
- El kell,hogy szomorítsalak,de nem Hayden vagyok,hanem Talita.
- Úristen rémesen egyformák vagytok. - lepődött meg,de nem vártam tőle mást.
- Mivel ikrek vagyunk. - nevettem fel. - Várj,hogy érted,hogy nincs semmii baja Hayden-nek?
Itt elmesélt szóról szóra mindent. Nagyon örülök,hogy nincs semmi baja. Azt hiszem anyáéknak nem kéne szólni,majd elmondja ha akarja.
- Ne haragudj,de nekem már haza kéne mennem.
- Haza kísérlek. - végülis nem lesz belőle probléma.
- Jól van.
Pár utcányira voltunk a házunktól. Mikor meglátta a házat tátva maradt a szája.
- Csukd be a szád még a végén belerepül a légy! - nevettem fel ismét. - Ha már voltál ilyen kedves és hazakísértél bejössz meginni valamit?
- Részemről oké,de Hayden..
- Így legalább megtudjátok beszélni a dolgokat.
Beléptünk a házba,levettük a cipőinket.
- Hayden!! Megjöttem. Lejönnél egy kicsit?
- Rohanok! - nem hallatszott a hangján,hogy történt is volna valami. Ő jól tudja álcázni és keménynek mutatni magát,de legbelül egy törékeny lány.
Hallottam,hogy nyitódik az ajtó és elindul a lépcső felé,de csak félig jött le,mert meglátta Harry-t.
- Mit keres itt? Azonnal menjen innen! - kiabált.
- Ne csináld már. Próbáljátok megbeszélni. - szerintem megse hallotta,mert visszament a szobájába.
- Azt hiszem én felmegyek,nem érdekel mit mond. - magyarázott Harry,hangja feszült volt.
Harry szemszöge
Tényleg nem érdekel mit fog mondani. Nagyon sajnálom,hogy a kapcsolatunk így megromlott. Emlékszem,hogy az első csókomat tőle kaptam. Azt éreztem,hogy én már többet érzek,mint barátság,de ő tisztán elmondta,hogy neki nem jelentett semmit és maradjunk továbbra is barátok. Ezután nemsokkal jelentkeztem az X-Factorba, akkor a kapcsolatunk véglegesen megszakadt egy időre és most tt tartunk,hogy hozzám se szól vagy el küld a fenébe. Talán még most is többet érzek,de még magamnak se merem bevallani. Felmentem a lépcsőn miután Talita megmondta melyik az ő szobája. Azért remélem nem haragszik a testvérére,hisz ő csak jót akar. Sose veszekedtek amióta ismerem őket. Na mindegy.. vagyis nem,de. Bekopogtam az ajtón válaszra várva,hogy bemehetek,de nem kaptam. Ismét próbálkoztam és már azon gondolkoztam,hogy rátöröm az ajtót,de végül kinyitotta és mintha tudta volna,hogy én jövök fel. Ami meglepett,hogy nem csapta rám az ajtót,hanem beengedett.
- Figyelj,én nem akartalak megbántani. Bárcsak visszatekerném az idő,oda ahol ennyire megromlott a kapcsolatunk. - remegtem.
- Ezt már nem lehet. Ami történt, az megtörtént. Nincs miről beszélni vagyis van bőven,de én nem akarok. - hangja nyugodt volt,fejét viszont lehajtotta.
Nem bírtam,felemeltem a fejét, a haját kisepertem az arcából és megcsókoltam. Először viszonozta,majd elhúzódott.
- Sajnálom,én csak.. - nem tudtam befejezni a mondatot,mert ajkait újra az enyémekre tapasztotta.
Prológus.
1994.augusztus.24
"Anyáék rohannak a kórházba,ugyanis úgy döntöttem,hogy már nem szándékozom többet anya pocakjában lenni.Megakarom ismerni a szüleimet,világot.Azt kihagytam,hogy nem egyedül voltam.Még egy leányzó pihent anya hasában 9 hónapig,de ezt az orvosok nem "fedezték" fel,mert mindig eltakartam őt.Követnek el néha kisebb-nagyobb hibákat. Hát majd megtudják. Azt hiszem én leszek a legjobb testvér a világon. Nagy nehezen,de megszülettem. Az orvos csodálkozva figyelte,hogy anyának még mindig nagy fájdalmai vannak. Nem sokkal később elő bukkant az én kicsi hugicám. Nagyon meglepődtek a szüleim,de mérhetetlenül boldogok voltak. 2-3 nap múlva haza engedtek minket. Azt hiszem,hogy nem fognak elfelejteni minket azok,akik ott voltak ezen a fontos életeseményen."
1998.szeptember 1
"Telnek-múlnak az évek és már ott tartunk,hogy 4 évesek vagyunk és most készülünk az első óvodai napunkra. Szinte teljesen összevagyunk nőve. Mindig egyforma ruhákat viselünk,így egyáltalán nem tudnak minket megkülönböztetni,kivéve anyáék. Izgatottan vettük fel a piros-pöttyös cipőnket és vártuk anyut és apu,hogy együtt induljunk el. Beraktak minket az autóba,öveinket bekötötték és máris az ovi felé tartottunk. A kocsink leállt,kivettek minket onnan,mire én egyből megfogtam tesóm kezét és úgy mentünk be. Az óvó néni nagyon kedvesen köszöntött minket,majd bevezetett minket oda,ahol a többi velünk egyidős lányok és fiúk játszottak. Minden szempár ránk szegődött és felénk kezdtek futni. A szüleink elbúcsúztak tőlünk és dolgozni indultak. A sarokban egy síró kisfiút pillantottam meg. Odamentem hozzá. Megtudtan tőle,hogy nagyon hiányzik neki az anyukája. Próbáltam megvígasztalni,ami részben sikerült is. Nagyon összebarátkoztunk. Beszélgetésünk során,ha ez nevezhető beszélgetésnek 4 éves korban,megtudtam a nevét. Harry-nek hívták. Gyönyörű szép zöld szemei voltak és szőkésbarna haja. Teljesen megfeledkeztem a hugomról. Odaszaladtam hozzá magára hagyva Harryt. Szerintem nem lesz semmi gond itt. Mindenki szereti egymást és ez nagyon jó. Az óvó néni felénk kezdett sétálni,megfogta a kezünket és a folyosóra vezetett minket,ahol apáék ott álltak nagy mosollyal az arcukon. A kelleténél hamarabv jöttek,igaz a mai nap,amolyan szoktató volt. Szegény Harry megint elkezdett sírni,megsajnáltam és odamentem hozzá,hogy elköszönjek tőle és mondtam neki,hogy nemsokára ő is otthon lesz. A többiektől is elköszöntem és hazamentünk.
Annyira eltelt az idő,hogy ez az utolsó napunk az oviban,mert iskolába fogunk járni."
2000. szeptember. 5
"Elfoglaltuk a helyünket az iskolapadban. Szokásosan megint a testvérem mellett ültem. Mögöttem pedig a legjobb fiú barátom Harry foglalt helyet és azt hiszem egy Patrick mellett. Jó osztályom van,mert itt nincs olyan,hogy ki menő és ki stréber."
2008.
"Ez egy olyan év,amire nem szívesen ismételnék meg. Persze volt rengeteg jó pillanat,amit soha nem felejtek el. Ez az év azt jelenti,hogy útjaink ketté válnak Harry-vel és kevesebb időt fogunk együtt tölteni. Most minden időnket egymásra fordítjuk. Sokan azt hiszik,hogy több van köztünk,mint barátság,de ez nem igaz. 10 éve ismerem és még soha nem éreztem többet iránta és ő se. Bár 12éves korunkban Harry megcsókolt,mert ő úgy gondolta,hogy az első csókját tőlem szeretné,de nem volt több."
2009. december
" Harry-vel már hetek óta nem beszéltem. Én hívtam,de nem vette fel vagy éppen nem ért rá. Úgy voltam vele,hogy majd ha hiányzok neki,akkor keres,de nem tette. Ennyit ér neki 10 évnyi barátság."
2010. július
"Egy unalmas júliusi napon kapcsolgattam a TV-t,majd az X-Factort kezdtem el nézni. A színpadon állók között számomra egy ismerős fiún akadt meg a szemem. Volt egy sejtésem,hogy ki az,de nem voltam benne biztos. Rá nemsokkal később meghallottam azt a bizonyos nevet,pedig bíztam benne,hogy nem ő lesz. Teljesen lefagytam. Persze örültem,hogy tovább jutott,de még nagyobb sztár lesz,lányok milliói lesznek oda érte és mindenhol ott lesznek,egy perc nyugta se lesz. Elfog szállni magától és akkor már a létezésemet is elfelejti."
Napjainkban...
"Anyáék rohannak a kórházba,ugyanis úgy döntöttem,hogy már nem szándékozom többet anya pocakjában lenni.Megakarom ismerni a szüleimet,világot.Azt kihagytam,hogy nem egyedül voltam.Még egy leányzó pihent anya hasában 9 hónapig,de ezt az orvosok nem "fedezték" fel,mert mindig eltakartam őt.Követnek el néha kisebb-nagyobb hibákat. Hát majd megtudják. Azt hiszem én leszek a legjobb testvér a világon. Nagy nehezen,de megszülettem. Az orvos csodálkozva figyelte,hogy anyának még mindig nagy fájdalmai vannak. Nem sokkal később elő bukkant az én kicsi hugicám. Nagyon meglepődtek a szüleim,de mérhetetlenül boldogok voltak. 2-3 nap múlva haza engedtek minket. Azt hiszem,hogy nem fognak elfelejteni minket azok,akik ott voltak ezen a fontos életeseményen."
1998.szeptember 1
"Telnek-múlnak az évek és már ott tartunk,hogy 4 évesek vagyunk és most készülünk az első óvodai napunkra. Szinte teljesen összevagyunk nőve. Mindig egyforma ruhákat viselünk,így egyáltalán nem tudnak minket megkülönböztetni,kivéve anyáék. Izgatottan vettük fel a piros-pöttyös cipőnket és vártuk anyut és apu,hogy együtt induljunk el. Beraktak minket az autóba,öveinket bekötötték és máris az ovi felé tartottunk. A kocsink leállt,kivettek minket onnan,mire én egyből megfogtam tesóm kezét és úgy mentünk be. Az óvó néni nagyon kedvesen köszöntött minket,majd bevezetett minket oda,ahol a többi velünk egyidős lányok és fiúk játszottak. Minden szempár ránk szegődött és felénk kezdtek futni. A szüleink elbúcsúztak tőlünk és dolgozni indultak. A sarokban egy síró kisfiút pillantottam meg. Odamentem hozzá. Megtudtan tőle,hogy nagyon hiányzik neki az anyukája. Próbáltam megvígasztalni,ami részben sikerült is. Nagyon összebarátkoztunk. Beszélgetésünk során,ha ez nevezhető beszélgetésnek 4 éves korban,megtudtam a nevét. Harry-nek hívták. Gyönyörű szép zöld szemei voltak és szőkésbarna haja. Teljesen megfeledkeztem a hugomról. Odaszaladtam hozzá magára hagyva Harryt. Szerintem nem lesz semmi gond itt. Mindenki szereti egymást és ez nagyon jó. Az óvó néni felénk kezdett sétálni,megfogta a kezünket és a folyosóra vezetett minket,ahol apáék ott álltak nagy mosollyal az arcukon. A kelleténél hamarabv jöttek,igaz a mai nap,amolyan szoktató volt. Szegény Harry megint elkezdett sírni,megsajnáltam és odamentem hozzá,hogy elköszönjek tőle és mondtam neki,hogy nemsokára ő is otthon lesz. A többiektől is elköszöntem és hazamentünk.
Annyira eltelt az idő,hogy ez az utolsó napunk az oviban,mert iskolába fogunk járni."
2000. szeptember. 5
"Elfoglaltuk a helyünket az iskolapadban. Szokásosan megint a testvérem mellett ültem. Mögöttem pedig a legjobb fiú barátom Harry foglalt helyet és azt hiszem egy Patrick mellett. Jó osztályom van,mert itt nincs olyan,hogy ki menő és ki stréber."
2008.
"Ez egy olyan év,amire nem szívesen ismételnék meg. Persze volt rengeteg jó pillanat,amit soha nem felejtek el. Ez az év azt jelenti,hogy útjaink ketté válnak Harry-vel és kevesebb időt fogunk együtt tölteni. Most minden időnket egymásra fordítjuk. Sokan azt hiszik,hogy több van köztünk,mint barátság,de ez nem igaz. 10 éve ismerem és még soha nem éreztem többet iránta és ő se. Bár 12éves korunkban Harry megcsókolt,mert ő úgy gondolta,hogy az első csókját tőlem szeretné,de nem volt több."
2009. december
" Harry-vel már hetek óta nem beszéltem. Én hívtam,de nem vette fel vagy éppen nem ért rá. Úgy voltam vele,hogy majd ha hiányzok neki,akkor keres,de nem tette. Ennyit ér neki 10 évnyi barátság."
2010. július
"Egy unalmas júliusi napon kapcsolgattam a TV-t,majd az X-Factort kezdtem el nézni. A színpadon állók között számomra egy ismerős fiún akadt meg a szemem. Volt egy sejtésem,hogy ki az,de nem voltam benne biztos. Rá nemsokkal később meghallottam azt a bizonyos nevet,pedig bíztam benne,hogy nem ő lesz. Teljesen lefagytam. Persze örültem,hogy tovább jutott,de még nagyobb sztár lesz,lányok milliói lesznek oda érte és mindenhol ott lesznek,egy perc nyugta se lesz. Elfog szállni magától és akkor már a létezésemet is elfelejti."
Hayden és Talita Turner
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)